A TESZ története

Avagy: ahogy egymásra találtunk

2009-et írtunk, amikor a városvezetés úgy gondolta, hogy módosítja az amúgy jó, de nem végrehajtott reklámrendeletet olyformán, hogy engedne betelepedni 41 óriásplakátot a város minden szegletébe. A hír kipattanásakor a civil szervezetek, magánszemélyek és mindenki, akinek ép esze volt, összekapaszkodva meghátrálásra késztette a döntéshozókat. Hogy festők városa helyett, legyünk az óriásplakátok városa?

Következő húzása a testületnek egy ki nem dolgozott, hiteles hatástanulmányokkal alá nem támasztott belterületbe vonási kísérlet. Szerencsére ez is idejében nyilvánosságra került, és ez ismét összefogásra késztette a városlakókat, pártállásra való tekintet nélkül. Ebből az összefogásból kelt életre a Városvédő Koalíció. 2:0 a civilek oldalán, a hatástanulmányok elkészültéig a város expanziója leállt.

Egy kis magyarázat: a Koalíció nem a belterületbe vonás ellen lépett fel, hanem csak az átgondolatlan, a jövőjét, infrastruktúráját (közlekedés, oktatás, közművek, egészségügy) ellehetetlenítő, átgondolatlan bővítés ellen.

Rövid időn belül a harmadik élénk visszhangot és tiltakozást kiváltó testületi döntés az úgynevezett Civil Rendelet kihirdetése volt. Az alkotók a rendeletből csak egy dolgot hagytak ki: magukat a civileket. A rendelet mindösszesen arról szól, hogy a Hivatal hogyan határozza meg a civil szféra életét, hogyan működteti a Civil Kerekasztalt és annak bizottságaiba hány tagot delegál a városvezetés. Minden eddiginél nagyobb számban kaptunk ekkor a fejünkhöz, és ez nagy lökést adott a civilek önszerveződésének. Az eddig egymástól szinte elszigetelve működő és dolgozó egyesületek, baráti körök egymásra találtak, és elkezdtek együtt gondolkodni városról, közösségekről, értékekről, Szentendre civil jövőjéről.

2010 tavaszára jutottunk arra az elhatározásra, hogy megalapítjuk Szentendre sokadik civil szervezetét a Társaság az Élhető Szentendréért (TESZ) Egyesületet. Az egyesület nevében kerültünk minden eddig már lejáratott szót, kifejezést, szókapcsolatot, egyben jelezi akartuk nevünkkel szándékunkat, összefogásunkat a városért és lakóiért. Alapszabályunkban rögzítettük a pártoktól való távolságtartást, már csak azért is, mert politikai szimpátiáink olykor eltérőek, de nem is ez a fontos.

Megkerestük azokat a barátainkat, ismerőseinket, akik hasonlóan gondolkodnak, és hajlandók tenni céljaink eléréséért. Rá kellett eszmélnünk, hogy a partvonalon kívülről esélyünk sincs ténylegesen tennünk a városért. A legkézenfekvőbb megoldás tehát elindulni az őszi helyhatósági választásokon, és a döntéshozatalban belülről segíteni a város irányítását, végigvinni azokat a célokat, melyeket programunkban meghatároztunk.

Itt tartunk jelenleg, várjuk a választók döntését: helyesen gondolkodtunk-e, vagy tévedtünk? Jó-e nekünk városlakóknak, hogy gombnyomkodó szavazógépek ülnek a testületben, vagy felelősen gondolkodó városanyák, városatyák? Mi megtartjuk ígéreteinket. Végre egy olyan társaság, amely nem csak beszél, hanem TESZ!