+36 70 402 5502 info@tesz2000.hu

Pismány városrészünkről

Pismány városrészünkről

Érdekes múltról mesél Szentendre legszebb, gyümölcsösökkel és nyaralókkal teli városrésze: Pismány.

 

A Pilisben vadászó királyok már itt is megpihentek. Erről tanúskodnak az évszázadok során feltűnő, majd eltűnő régi földrajzi nevek. A térképeken és az iratokban ilyen nevek szerepelnek, mint Királyhegy /Pismány/, Királyvölgy, Király-patak /Bükkös-patak/, Királykút patakja /Sztaravoda/. Lásd még Lajos forrásnál és a Jóvízmajornál.

 

1541-től Buda eleste után a törökök akadálytalanul nyomultak előre a Duna mentén. A Pilisben ugyan nem jelzik épületek az ittlétüket, de a régi földrajzi nevek azt bizonyítják, hogy Szentendrén is jártak. Törökhegy lett a Királyhegyből és valami különös módon átváltozott a többi név is: Törökvölgy, Törökhányás, Szelim pasa völgye, Szelim patak. Ilyen neveket találunk itt a hódoltságra emlékezve.

 

A törökök kiűzése után a kipusztult városban megjelentek a szerbek /1690/. A jó termőföld, a szép hegyoldal számukra is rendkívül fontos volt. A hegyeket betelepítették szőlővel. Az itt termesztett szőlőből készített rácürmös /vörösbor/ Európa-szerte ismert volt. A híres szentendrei vörösbor azonban nem a (rác)ürmös volt, hanem a hidegen szárított szőlőszemeken újraerjesztett édes vagy száraz vörösbor (a kiegészítést köszönjük Hidegkuti Gergelynek!). Egyenértékűnek tartották az arannyal. A szerb iratokban, térképeken a hegyet PISMAN név alatt találjuk. A szó a szerb nyelvbe a perzsából került /pasiman/. Jelentése: megbánó, lemondó. Az etimológiai szótár szerint a szentendrei Pismány szó azonos eredetű az országban több helyen is található hasonló névvel: Bánomhegy, Búbánatvölgy, Bánom szőlő. S ezek a nevek általában a törökök által megszállt területekről ismertek a 17. századból. Feltételezhető, hogy a szerbek a visszatért magyaroktól vették át és fordították saját nyelvükre a hegy nevét. Az évszázadok során így igen változatos és szép volt a városrész neve.

 

Pismány, Szentendre gyümölcsöskertje a 1920-as években még szinte lakatlan. Csak csőszkunyhók és kisebb gazdasági épületek állnak itt. Illetve néhány városi polgár kezd felépíteni kis nyaralót. Az út, az ide való kijárás azonban nagy gondot okozott. Erről tanúskodik egy 1931-es irat: “A Királyvölgyi /Pismáni/ út kiszélesítése közlekedési és városfejlesztési szempontból szükséges… az É-i irányban lévő régi utat kiszélesítjük,mert az összegyűlő vizet itt tudjuk levezetni.”  Majd jönnek a fővárosiak is és ezután már tekintélyesebb házak emelkednek itt is /Bergmann-, Balázs, Hertl, Paulay, Petter stb. villa/. 1933-ban aztán hivatalosan is megkezdik a “pismáni utak” elnevezését. A ’30-as évek végén pedig egy fiatal festőtársaság jelent meg itt kinn a hegyen. Szántó Piroska festőszemmel és kitűnő tollal egyik könyvében /Bálám szamara/ írta meg az itt, a Haluskai tanyán töltött éveket.

 

Kinn a hegyen az ’50-es években a jelentős nagy utak /Barackos, Cseresznyés/ mellett még mindig kevés a ház. Az 1960-as évek elejétől indul meg itt nagyobb mértékben az üdülők építése. Az 1968. évi ún. zártkerti rendelettel üdülésre is alkalmas mezőgazdasági területté lépett elő. Ezt követően ‘laza” építéssel, földutakon és ösvényeken megindult Pismány teljes beépítése. Közben a szántóföldek csaknem teljesen megteltek házakkal. Fás-bokros terület csak a hegytetőn maradt egy kevés helyen.

 

Pismány a ’80-as évek végén már elfogadott új városrész. Az Önkormányzat a városrész fejlesztési irányait számba véve 1994-ben a 7. városrészként tartja számon és azon gondolkodik, hogy az mikor válik “lakóövezetté”. Ez ugyan azzal járna, hogy az utakat és a csatornázást teljesen ki kellene építeni, de így legalább a helyi lakókká váló üdülők jobban kötődnének a környékhez és többet törődnének a házakkal, utakkal.

 

Forrás: Pethőné Németh Erika: Szentendrei utcanevek

 

 

Képek forrása: 

%d blogger ezt szereti: