Kedves Bátyám!

​ Remélem, levelem jó egészségben talál Benneteket így, Ádvent idején, és kedves ángyom is készülődik már az unokák fogadására, a gyerekekkel közös sütés–főzés áldott pillanataira. ———-oldaltörés———- Kicsit borzongató, ahogy makacsul újra és újra várjuk a Megváltó eljövetelét. Mintha az a régi Húsvét nem is lenne lezárt tény. Talán újra kellene kezdeni az egészet, mert lehet, hogy nem sikerült? Az elmúlt kétezer év rettenetes bűnei még nincsenek eltörölve vagy jóvátéve. A tanítás, mint egy „kezelési útmutató” ugyan itt van a kezünk ügyében, de nem használjuk, nem alkalmazzuk. Mi mindig jobban tudjuk. Így megy ez évről évre. Az eredmény ismert.   Az Ádvent beköszöntének legbiztosabb jele, ha az élelmiszerbolt előterében megjelennek az adományokat gyűjtő aktivisták. Ambivalens érzéssel rakom a kosaramba a szegényeknek szánt kávét, csokoládét. Egyszer egy évben eszünkbe jutnak a szegények, de azt nem firtatja senki, hogy kik juttatták fél Magyarországot koldusbotra. Az is elképzelhetetlen volt sokáig, hogy békeidőben a gyermekéhezés ilyen méreteket ölthet, miközben Árpád apánk óta tudjuk, hogy a Kárpát-medence tejjel–mézzel folyó Kánaán lehetne, ha a labancok nem pusztítanák és fosztogatnák szabadon. Sajnos a magyarok kezéből rég kihullott a kuruc kard, de üres markunkba nem kenyeret, hanem szavazócédulát nyomtak. Tessék kérem, lehet „forradalmat” csinálni! Hazug propagandával nem lehet egyetlen gyereket sem jóllakatni.   A kis Jézus bizony nagy szegénységbe született, miközben a magyar néphagyomány karácsonykor a bőséget ünnepli. Ilyenkor kalácsot eszünk és malacpecsenyét. A karácsonyi népi varázslások, praktikák is a bőséget, a gyarapodást hivatottak előidézni. A bőség jegyében az idén is megnyílt a sétáló utcában a karácsonyi vásár. Ennek már hagyománya van, és mostanra sikerült megszabadulni néhány nem idevaló dolgoktól is. Az idén elsöprő többséget képvisel a helyben...

Jótékonysági árverés Szántó Piroska festőművész emlékszobráért

​ december 15-én, vasárnap 15 órakor a Művészet Malomban FELHÍVÁS ———-oldaltörés———- Kedves Barátaink, Művészetkedvelők!                 Az önkormányzattal közösen beadott pályázatunkkal 700 ezer forintot nyertünk a Szántó Piroska születésének centenáriumára felállítandón emlékszobor megvalósítására, ami tekintélyes összeg, de sajnos nem fedezi a költségeket, és még a pályázati önrész is hiányzik. Ezért december 15-én, vasárnap 15 órakor a Művészet Malomban árverésre kerül sor. Szentendrei művészek egész sora ajánlotta fel, hogy egy vagy több művével segít megvalósítani a nemes célkitűzést. A teljesség igénye nélkül álljon itt egy névsor: Asszonyi Tamás, Farkas Zsófia, Almási Gertrúd, FeLugossy László, Bihon Győző, Maholányi Gabriella, Páljános Ervin, ef Zámbó István, Margit Szabolcs, Vincze Ottó, Lukoviczky Endre, Bálint Ildikó, Lehoczky Krisztina, H.N. Mira, Orbán Attila, Barakonyi Zsombor, Jávor Piroska, Aknay János, Bukta Imre, Benkovics György és még sokan mások.                 Reméljük, minél több szentendrei (és esetleg környékbeli) lakossal találkozhatunk az árverésen!...

Szobrot állítanak Szántó Piroska festőművész emlékére Szentendrén

​A Társaság Élhető Szentendréért Közhasznú Egyesület (TESZ) kezdeményezésére emlékhelyet alakítanak ki a Hold utcai ház közelében, a 11-es főút melletti kis háromszög alakú területen. ———-oldaltörés———- Kedves Egybegyűltek! Ma 100 éve született Szántó Piroska. Innen pár lépésre található az a két kis ház, amelyek Szánt Piroska és Vas István kedvelt nyári tartózkodási helyéül szolgáltak itt, Szentendrén. Vas Shakespeare-fordításainak honoráriumából vették a telket, amelyre építettek egy kis házat, aztán később hozzávettek még egy kis területet, arra került a műterem. 1956 októberében aludtak itt először, „az éppen csak hogy elkészült nyers leheletű kis kockában, ami a házunk volt, odapöttyentve egy puszta mezőre” – ahogy a Forradalmi szvitben írta Szántó Piroska. Köztudott volt, hogy vasárnap délutánonként 5 órától várták a barátokat, tisztelőket. Görgey Gáborék, Kabdebó Lóránték, Domokos Mátyás, Réz Pál, Latorék, az akkor még igen fiatal Várady Szabolcs és sokan mások gyakran megfordultak a Szántó-Vas házaspárnál Szentendrén. Járt náluk Weöres Sándor és Major Tamás is. Nyaranta a szerb búcsú volt a stabil találkozási időpont, amelyen természetesen a Vujicsics testvérpár is részt vett. Vas István (1910-1991), majd Szántó Piroska (1913-1998) halála után oldalági leszármazottak örökölték az ingatlant, a festmények egy része a szombathelyi képtárba került, másik része budapesti lakásukban van, amely azonban jelenleg nem látogatható. Sokan szorgalmazták, hogy – ha egyelőre emlékszoba vagy emlékház nem is, de – legalább egy emlékszobor méltóképpen ápolja a művészházaspár emlékét. A Társaság Élhető Szentendréért Közhasznú Egyesület kezdeményezte, hogy a Hold utcai ház közelében, a 11-es főút melletti kis háromszög alakú területen jöjjön létre egy Szántó Piroska nevéhez kötődő emlékhely, ezzel egyben rendezni lehetne a ma kihasználatlan és elhanyagolt zöldterület helyzetét is. Az önkormányzat felkarolta a kezdeményezést, a Nemzeti...

Válasz a jegyzői titkárságtól

Tisztelt Képviselő Úr! ———-oldaltörés———- Dr. Molnár Ildikó Címzetes Főjegyző Asszony megbízásából tájékoztatom, hogy a Kéki rekultivációval kapcsolatban korábban testületi ülésen elhangzott kérésüket, illetve Képviselő Úr levelében foglaltakat jeleztük a VSZ Zrt. Vezérigazgatója felé, és kértük szíves tájékoztatásuk elkészítését a beruházásra és a felvetett problémákra vonatkozóan a Gazdasági és Városüzemeltetési Bizottság 2013. decemberi ülésére.   Csatoltan küldöm Vezérigazgató Úr felé továbbított megkereséseinket. keki rekult tajekoztato keres.pdf...

Levél a jegyzőnek

​ Tisztelt Jegyző Asszony! ———-oldaltörés———- Gőzerővel halad a Kéki szemétbányák rekultivációja. A munkákkal kapcsolatban számos lakossági panaszt kaptunk, ezért hét elején a helyszínen tájékozódtam a körülményekről. Tapasztalataikról az alábbiakban szeretném tájékoztatni és a segítségét kérni az állapotok normalizálására.   Előrebocsátom, hogy magához a bánya rekultivációhoz, annak műszaki megoldásaihoz nem értek, így azzal nem is szeretnék foglalkozni. Az első és egyben a legszembetűnőbb a bányához vezető utak állapota. Ezek az utak nem csupán a bányákhoz vezetnek, hanem lakóterületekhez is. Ugyan azt az utat használja az építési forgalom és használná a lakosság is, ha tudná. A nemrégiben murvával és mart aszfalttal járhatóvá tett utak mára személyautóval járhatatlanok, az elvégzett felújítások kidobott pénznek tűnnek. A tél beköszöntével a magasan felhordott sár megfagyhat és a személygépjárművek alját megrongálhatja. A területen további két intézmény működik. Az önkormányzati Gyepmesteri telep és az Árvácska állatmenhely. Megközelítésük szinte csak terepjáróval lehetséges. Ebből adódóan sem a segíteni szándékozó adományozók, sem az önkéntesek nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak a telepekre eljutni.   Kérem Önt, hogy a kivitelező felé szíveskedjen nyomást gyakorolni, hogy az utak ismét járhatóvá váljanak.   Segítségét előre is köszönöm.   Üdvözlettel,   Fekete János...